volt négy évszak egy délutánban, szakadó eső, majd csináltunk karácsonyi képeket, akkor már, csak a nap ne sütött volna a szemében, a szerkesztőnek, akivel ez volt, majd kapott egy smst az idolomtól, tudja, hogy imádom, mindenki imádja szakmai körökben, mondtam neki, hogy írja meg neki, hogy állandóan rá gondolok, nevettünk egy jót, teát kaptam, kettőt is, aga mellett, amitől csuda meleg tud lenni a konyha, utána kint, jól átfáztam, egye a fene, a nagy konyhaasztalon kiterítve a képeim, a cikkek, mindenkinek tetszik minden, és miért választott egy ilyen ismeretlen fotóst, kérdik tőle, ő meg mondja nekik, hogy azért, mert jó a szeme. és végre elmúlt a múlt heti fáradtságom, a levertségem, végre fényképező volt a kezemben, de én többet már le nem teszem, azt is megmondom.