vásárunk lesz holnap, az egyik pajtában a farmon, eléggé hangulatosnak ígérkezik, zenével, forraltborral, jó kis árusokkal, én idén nem leszek (árus), most nem fért bele készülni, amit kicsit sajnálok, na de majd jövőre, ha még itt. A mézeseket meg nem arra sütöttem, hanem csak úgy, de még a tulipánok is a csomagolásban, de majd a hétvégén azokat is elrendezem, le kellene adni az utolsó cikkemet, az első, áprilisban jelenik meg, éppen most rakják össze, csupa izgalom, úgy elszállt ez az év és még hol van a vége. Mit is mondjak még, kéztőalagút szindrómám van, ezért olyat játszok, hogy hétvégén nem veszem kezembe a telefont, csak ha naagyon muszáj, meg a gép elé se ülök le, csak ha naagyon muszáj és hétfőre máris jobban vagyok. Aztán hétfőn kezdődik a munka, aztán újra, aztán hétvége. Modern kori micsoda ez. Most azon gondolkozok éppen, hogy beírjak-e egy levélláncba, ami a kertfotós csopotban megy és arról szól, hogy licence vagy license, de valaki okos már rájött, hogy az két szó, egy harmadik arra, hogy az egyik főnév, a másik ige. Párdonn. Na itt az ember, fuss el véle, ma tévéest van, ilyen is kell, attól sem fáj a kezem.