kis vasárnap reggel, na mondom kiszaladok a ház mögötti dombra, hogy csináljak pár képet, mert majd lesz falunaptár, aminek a bevétele a falukasszába megy majd.. stb. A falut úgy kell elképzelni, hogy majdnem egy völgyben van, a falu mindkét oldalán van két nagy domb, az egyik legelő a teheneknek (szembe velünk), a másik meg szántóföld (mögöttünk). Erre a dombra mentem fel, de csak azért, mert nincs még felszántva és csupa fagyos volt, egyébként persze nem szabadterület. Ahogy gázolok át a fagyos földön és gyönyörködök a fagyban és a napfelkeltében, még megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy szólni kellett volna a farmernek, csak úgy mégis, de hát minek, úgyis fagy, nincs ott semmi, ott nem is vadásznak, jóvan akkor. Na, a szembe dombon ugye a tehenek, látom, hogy gyűlnek össze egy csoportba, éppen kapták a reggelit, elég jó kis látvány ez. Aztán beugrott, hogy bm, mi van, ha meglát a farmer és kiakad és odajön? De hát hogyan láthatna meg, azért messze van az, hogy engem itt lásson, a teheneket én is csak piciben látom. Egyszer csak a kis etető mini traktorjával jön le a dombon és hallom, hogy vágtat végig a falu egyetlen utcáján. Akkor már tudtam, hogy le fog vadászni. Először menekülőre fogtam, de aztán mondom hülyeség, úgyse jön ide. Aztán persze, hogy jött, hogy mit keresek én ott, meg hát ez nem járható terület, meg nem azért ám, csak hát mindenféle emberek járnak a környéken, de ha legközelebb dobok neki egy emailt, hogy fel akarok ide jönni, akkor semmi gond, akkor nem jön át leszúrni, mert akkor tudja majd, hogy én vagyok és akkor rendben minden. Öö, tényleg jófej volt és  tényleg szerencsém volt, hogy nem az a vadállatféle puskás farmer ez. Aztán délután ment az ember a kutyával járni, találkozott vele, mondta neki, hogy reméli nem ijesztett rám, meg ha megy hazafelé, akkor hozzon már haza pár fácánt a fagyasztójukból.