a számítógép előtt, utazok. Képeket, térképeket nézek, mintha már ott lennék, kiválasztjuk a barátnőmmel a csoportos utat, átdobom neki print screenben az egészet foglalás előtt, oké, mondja fél perc múlva, oké, akkor foglalom, fizetem máris, online az egész világ. Már rég elfelejtettem, hogy egy zlotyiért mit adnak, mondjuk mennyi egy alma. Vigyem a fényképezőt, ne vigyem?  Áh, A-ban úgysem fényképeznék, elég lesz a telefon, úgyis olyan szuper kis képeket csinál. Mennyit változott az utazás, mikor még gyorsan menjünk el venni filmet, de akkor már 400-asat is, hátha este is fényképezünk, naplementés tengerparton. Meg tanuljunk pár görög szót, a buszon, odafelé. Cześć, ha hallom a kollégákat, dziękuję, de ezt úgyis tudjuk a Ladies in Lavenderből. Azért rendeltem gyorsan egy útikönyvet, legyen már nyomtatott dolog is, ne csak a repülőjegyem. Vagy még az sem. (Nem vagyok benne biztos, hogy nem vágyom-e vissza a nyolcvanas évekbe. Több szempontból is)