a szomszédék két gyerekére, vagyis a kicsi (egyéves) percre pontosan le van fektetve minden este háromnegyedhétkor és már alszik, reggelig, a nagynak (ötéves) holnap nincs iskola, így nézhetett valami szörnyelem animációs szrt, utána kellett csak lefeketnem, de előtte még olvastam neki, szerencsére - talán elnyomta az agresszívanimációs hülyeséget, és azt mondja, hogy ő fél a sötétben. A szülők születésnapibuliba mentek, de lemondta a babysitter, én meg úgyis email megválaszolást és egyéb ilyet terveztem ma estére, így mondtam, hogy persze, meg jól jön a zsebpénz, miután a piacon ma kilenc új cserepet találtam, dehogy új, régiek. Az ember azt mondta, hogy nézzek rájuk, nézzem őket és kérdezzem magamtól: kell nekem ez? Én meg ránéztem, és mondtam, kell nekem ez? Na, így jöttek a cserepek haza, majd leltározok. Egyébként pedig minden második percben Itália lázban égek és nagyon lelkiismeretesen és lelkesen készülök az előttem álló nagy feladatra. Napos napok képek jönnek.