néha, de nem is az álom, hanem felriadok, hogy úristen, hát hol vagyok, mit keresek én itt. Aztán valahogy megnyugtatom magam, próbálok aludni, egyesével venni a levegőt meg a lépéseket. Egy ezeréve volt pasimmal álmodtam, hogy a francba került az most pont elő. Egy hónap múlva már nem leszek a cégnél, kicsit ez is nyomaszt, hogy a francba ne, amúgy meg pont nem és pont ez visz előre. Holnap meg egy régi templomban fotózok vagyis annak a kertjében, a nő gyapjút fest és selymet, a kertből szedett növényekkel, remélem látványos lesz, még nem jártam ott, felmérem a terepet. A kertből szedek ki minden nem odaillőt, mindent, amit már nem szeretek, hogy lehet az, hogy régen megőrültem volna érte, aztán kész vége, ennyi volt, mehet a kukába vagy a komposztra, vagy akinek kell. A hétvégén gondoltam, hogy teszek egy kört a Cotwsolds-ban, megnézem a futórózsákat a kőfalakon és ehhez hasonló relaxos luxustevékenység, az embernek majd csak bejelentem, mert ő inkább itthon szeret lenni, na mire pont ezt jól kitaláltam a fejemben, kérdi, hogy mit terveztem a hétvégére. Hát mondom éppen terveztem valamit, mire ő kimondta a barátnőm nevét nagy kérdőjellel, de mondtam, hogy neeem. Oké, de akkor nincs-e kedvem egyet elmenni a Cotswoldsba, tekeregni, kérdi. Csak lestem neki, hogy már megint gondolatolvasás megy, egyébként nálunk az mindig megy, kimondja amit én gondolok vagy vice versa, bár azért sokszor odadobom, hogy hjajj ha minden gondolatomat látná, lennének neki is álmatlan éjszakái.