sül a sütőben, nem mintha marhára alacsony lenne a vaj és lisztfogyasztásom, de már elterveztem csinálni egyszer, aztán mióta itt járt nálunk egy barátunk nyaralnis és azóta scone-t süt otthon állandóan, és ezt el is meséli, hát kedvet kaptam. Van még hova fejlődni, de kétségkívül ízre, formára, állagra szuperjó, még majd a magasságát kell fejlesztenem. Egy csomó mindent ügyködtem a honlapomon a hétvégén, meg csináltam egy etsy boltot is, még a szombat esti film előtt, ami teljesen felzaklatott, pedig bírom én az ilyet. Itt legtöbbször skandináv megy, de ha kifogynak, akkor hoznak más országból is jóféle filmeket, ez nekem a szombat esti láz. Ha kisült a vége, akkor meg elmegyek a kettővel szomszéd faluba, mert nyitott kertek vannak, megnézem mit tudnak, veszek ötletet, meg ha lesz, akkor eperlekvárt, mert az pont jó lenne a scone mellé, ahogy meg van írva, de nem kifogytunk abból is? Brutális szelek vannak, tegnap a templomi virágok java a párom (templomtakarítós párom) kertjében kidőlt gyönyörűséges évelő szarkalábakból volt, rámbízta az oltárit, mert szerinte én azt jobban tudom, még gyűszűvirág is került bele. Semmi szegfű, semmi liliom, semmi hollandvirág (itt a hollandvirág a kínaivirág, az ellenség, a bolti, a hűtött). Megnézem, hogy mások kertjei hogyan bírják a nagy szeleket.