lettem. Oxfordba járok fotózni három napig. Roppant sz-r munka, de az első nap végére belejöttem azért. Zéró kreativitás, na jó, egy kicsit azért tudok belevinni, zéró fény. Inkább ezzel van a gond. Mindegy is, mellette sokat tanulok, mert naaaagyon okos emberek konferenciája ez. Oxford nincs messze, tíz perc elérni a várost, de a városba érés majdnem egy óra. Tegnap hazafelé, akkor már hat órája semmit nem ettem, mert inkább szaladok a buszra, a busz át a városon, már csak tíz perc volt hátra nekem az útból, a város szélén, először álltunk vagy húsz percet az utolsó állomásnál, mert valami gond volt a busszal, majd elindultunk, majd egyszerre lerobbantunk. Szólt a sofőr, hogy legyünk szívesek szálljunk le, két perc múlva jön értünk busz. Ahogy leszálltunk, egyszerre jött két busz. Roppant segítőkész volt mindenki, a sofőrök tereltek minket, ahova felszálltunk helyet csináltak nekünk a már ott ülő utasok, megköszöntük, köbö két percbe telt nekik, hogy minket felvettek, hát leülök egy pár elé, na végre, megyünk haza, egyszer csak: "Hát bazmeg, így soha nem érünk haza"..