ezeket az embereket, naphosszat, folyamatosan. Egy árva szót sem értek egyik előadásból sem*, csak bámulom és csodálom, hogy valakinek az az ambíciója, hogy emberéleteket mentsen, úgy gyógymódokat, új gyógyszereket találjon fel, szemműtő robotot alkosson, vírusokat fedezzen fel, áh, felfoghatatlan, hogy felteszik erre az életüket, hogy nem csak végigjárják az oxford meg a cambridge meg a harvad meg ehhez hasonló kisnevű egyetemeket, hanem utána még életük végéig kutatnak, tanulnak, előadnak, publikálnak, fáradhatatlanul.
Na ehhez képest hol van az, hogy nekem szinte sötétben kell fotóznom, hát aztán mi van, ha nyolcezer iso-t kell használni, vakut sem lehet (azt nem is bánom), de hol van ez ahhoz, életük egyik konferenciája, a sok közül. Nem fogom sajnálni, amikor holnap vége lesz, de életreszóló élmény volt, az már biztos.
* egyet értettem, az pedig a kontaktlencse használattal szembe került vírusokról beszélt, ott olyan képanyag volt, hogy bírom én a durvát, de ott olyan szemeket mutatott a muksó, hogy már majdnem szóltam, neki, hogy következő oldal, plíz.
