luxusprogramot tartottam. Elővettem az Imágót, másodszorra, kint a napon, magányomban, olvastam, a kutya aludt mellettem, sehol egy zaj. Érik a paradicsom ezerrel. Ma reggel könyvespolcokon mentem végig, lett egy doboz könyv, meg van még pár, amit az ember engedelme nélkül nem dobozolok be, majd ha ő is nyilatkozik, akkor visszük a cseritibe a dolgokat. Dobozolás után palacsintát kapott, amerikait, áfonyás-juharszirupos-békönös, azt mondta, hogy jé, július négy van, de mondtam, hogy nincs, és karácsony előtt ne is számítson újra ilyenre. Aztán mindjárt átmegyünk a svédszomszédhoz italozni, holnap meg végre kinyit az uszoda, két hét után, már alig várom. Kicsit vihar előtti csendet érzek vagyis nem is vihar, hanem valami nagy nagy változás, de érzem, hogy mi, de várom, jöhet.