hossz, az időm is javul, meg az állóképességem úszóképességem. Azt mondja a pasi, akivel a sávon osztoztunk, hogy menjek csak én, mellúszásban ő nem tud engem lekörözni. Hát örültem ám neki, mondjuk ha átkapcsolt gyorsra, akkor elhúzott, de olyat én meg nem tudok vagy nem próbáltam vagy csak jó nekem a mell. Nem tudom, hogy hova ment a szeptember, csak rohan, villámsebességgel. A múlt héten egy elrontott fotózást korrigáltam (ezt nem vallom be soha senkinek, ezt most megmondom), aztán ha már ott voltam messze, akkor elugrottam ide, rengeteget gyalogoltam ott is, de már alig vártam, hogy egy teához hozzájussak, még jó, hogy az aztán mindenhol van, bármerre megy az ember, erről jut eszembe, csinálok is egyet, totális káó vagyok, mert úszás után takarítottam ezerrel, mint akinek muszáj, de hát ha vendég jön, nagyon várom. Viszont most már nem fog az agyam, még dolgozni szerettem volna este, az ember mindig azt mondja, de hát hétvége van, bolond, dolgozz majd a munkanapokon, de mióta nem a vállalatnál dolgozom, hanem magamnak, én mindig dolgozni akarok, megállás nélkül, még még még. Viszont előtte egy tea.