nehéz pár héten túl, visszatértem az életbe. Nem nagyon akarok beszélni róla, főleg azért, mert olyan dolgok ezek, amiket magammal kell elrendezni és nem esik jól róla beszélni. Egyelőre jól esik, hogy vannak, akik megértik, persze vannak, akik emiatt megharagudtak - mert azzal is járt, hogy töröltem a két hetes hazautamat, repjegyestűl, mindenestül. Az ember végig mellettem, annyira jól esik, hogy támogat és segít, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Elmentünk északra, jóval kevesebb ember, mint Angliában, jóval nagyobb tér, hideg, eső, nyírfák, hú de jól esett. Egyszer az ember lepakolt egy gyönyörű tengerparton, aztán elment a kutyával, hogy egy kicsit legyek már egyedül, tudja, hogy mennyire fontos nekem az. És ott az, olyan jól esett, leírni úgysem tudnám, de minden a helyén lett hirtelen. Tudatosan törekszem arra, hogy ott is maradjon.