itt tartunk. Tart a világ. Na jó, fizikálisan soha nem bántalmazott senki, de volt egy tanárom (ó, sokkal nagyobb beosztása volt annál, de mindegy is) az egyetemen, aki, egyetemnek már vége volt, talán éppen kezdtem dolgozni, már nem emlékszem, hogy miért telefonáltunk, éppen ültem a negyvenkilences villamoson, a Kálvin tér környékén, annyira bennem van, ahogy előadta, hogy találkozhatunk ám Pesten is, neki ott van lakása .. Azt hittem nem hallok jól. Nem felejtem el. Most meggugliztam, mert azt tudom, hogy nincs már azon az egyetemen, ahova én jártam. Most egy másikon van. Vén kujon. Én jót derülök ezen, de lefogadom, hogy voltak, akik közelebb is kerültek hozzá, mert lehetett róla hallani ezt-azt. Nem zörög a haraszt, én azt mondom.