december. A hagymások bújnak a konyhaablakban, karácsonyra lesz nárcisz meg györgyike. Nyomom az ágyat, mert délután templomdíszítek, csak virágok, nem hozok ki belőle, jó sokáig elálló krizantém. Tegnap falugyűlés volt, ahol meg kellett például szavani egy rádióadót, de adóvevő igazán, mert vissza is küldi, amit fog, persze nem mondják, hogy mi, meg ki a megrendelő, de Amerika keze benne van. Azt sem tudjuk, hogy mégis hogyan van, hogy a mi kis falunk kis dombját nézték ki maguknak? Mint egy film, komolyan. Jól le is szavaztuk, kivéve a farmer, akinek azért ebből valami csurran, hát hogy a fenébe ne. Három gyereket privátiskolába járatni, az azért itt elég sokba kerül. Ejjnye. Befogom. Én is biztosan ezt tenném. Jó sokan voltunk a gyűlésen és marha meleg volt, ott szedtem össze valamit, biztosan. Ahogy járom a falut, ahogy zöldell a búza, ahogy bújnak ezek a hagymások, mondom, jön az új év, olyan szépen. Imádom a telet, imádom, a benne rejlő tavasszal együtt.