napok voltak. Csütörtök este London, hetekig nem voltam benne biztos, hogy el akarok-e menni karácsonyi italozásra egy fényesmagazín kiadójába, akikkel dolgozok már egy ideje, de hát való vagyok-én oda? Nagy nehezen vettem egy ruhát (az arra szánt napon a legelső boltba, amibe bementem), aztán végül hát miértne, menjek. A nagyideálom fotós, gondoltam úgysem lesz ott, mert láttam az instagramon, hogy Indiában volt. Egyszer csak ott termett és azt mondta, hogy nice, hogy újra találkozunk. Aztán beszélgettem még másokkal, meg megmutatták a májusban megjelenő cikket, amit Olaszországban fotóztam még májusban, szinte már el is felejtettem, de majd májusban megjelenik, már össze is rakták. Majd megmutatom. Aztán felültem a buszra és hazajöttem és olyan jó volt hazajönni. Tegnap egy másik csilli helyre mentem, csak míg az előzőn a tehetség volt az érték, itt csak a pénz, minél minőségibb a kabátod meg a csizmád, és most dior féle minőségről beszélek, nem viccelek, annál menőbb vagy, persze hogy. Én ezeket nagyon tudom élvezni, csak elbújok a fényképező mögé, a turkálós pulcsimban, mondjuk meg szokták dícsérni. A Cotswoldsban még volt hó, meg jeges utak, alig vártam már, hogy hazaérjek. Meg alig vártam a szombatot, mosás-teregetés-takarítás, olyan jól esik, mindjárt befűtök a kandallóban is, közben csomagolok még naptárakat. Mindjárt karácsony. Ma tulipánt árultak már a piacon, a szivárvány minden színében. Hollandiából. Gondolom.