Jézus születésénak napja. Római katolikus szellemben neveltek engem, főleg a mama, jártam templomba, izgalom volt az egész advent, kaptunk a paptól mindenféle csillogó díszeket, amiket gyűjtöttünk. A templomi Betlehem maga volt a csoda, meg azok a hatalmas karácsonyfák, meg az éjféli szentmise, tele volt a templom mindig, aztán séta hazafelé a sikos úton vagy havason, ha szerencsénk volt. Nekem most is a templomban összejövés a karácsony egyik legkedvesebb része. Még ha emez itt anglikán, bár el tudnék menni római katolikusba, de sokkal jobban szeretem az anglikán légkörét. Nem vagyok templomba járó, de pontosan tudom, hogy mi a Karácsony. És mi az, aminek nem kellene lennie. Igyekszem kicsukni a világot, kis faluban élve ez eléggé jól megoldható ám. Egy kajabeszerzést kell még elintézni, aztán csak ülök a fa alatt majd, olvasok Weöres-t, jókat bőgök, videótelefonálok az otthoniakkal, várom a vendégeket és tervezem a fényes jövőt. Ja, és eszem az ember főztjét, mert ő ilyenkor a konyhából ki se jön, neki a Karácsony nem dolgozás és főzés. Hát legyen.