két napja, amikor semmit nem ettünk, az égvilágon, Karácsonyra esett. Idén elmaradt. Kezdtem én, már jóval karácsony előtt, hogy köhögésrohamok jöttek rám, alig tudtam beszélni, lázam nem volt magas, de éppen elég, hogy levegyen a lábamról. Aztán Szenteste mondja az ember, hogy nincs jól. Onnét kezdve három napig harminckilences lázakkal aludt folyamatosan, még mindig. De ma éjjel már mondta, hogy enne valamit, gondolom ez jó jel. Úgyhogy idén elmaradt a karácsony, a pulyka majd megy a kukába, igaz, hogy tegnap megsütöttem, mert lejárt volna a szavatossága, de hozzá se nyúltunk. A vendégeket megkértük, hogy mégse jöjjenek. Az embert sajnálom eléggé, annyira várta, hogy egy hét itthon, eszem-iszom, pihenés, és legfőképpen semmi munka. Erre ez.

Na, de mondok karácsonyi szépet, mert ez a szeretet ünnepe is, ugye. Szeretném megérteni, hogy a szomszéd csaj hogyan tud engem manipulálni olyan krva ügyesen. Vagy úgy általában, miért akkor jutok eszébe embereknek, amikor kell nekik valami? Balek. Na, 26-án reggel, az a boxing day, nagy sétálós nap, mi is azt terveztük, hogy járunk egy nagyot, erdőn, völgyön. Majd jövőre. Addigra a kutya már két napja nem volt kint, én meg vágytam egy kis friss levegőre, jól bebugyoláltam magam, irány ki egy kis körre. Jön a szomszécsaj anyukája a szomszédék kutyájával (akit a múltkor azért kellett kivinnem sétálni, mert a pasi egyedül volt otthon a két gyerekkel (kettő és hétéves) és nem bírta volna kivinni a kutyát, váá, egy minek kutya, kettő, nem lehetne rohangálni egyet a két gyereknek is például?) Na mindegy, a néni nem itt él ugyan, de ismerem, úgyhogy beszélgettünk, de nagyon én nem tudtam megszólalni, csak köhögni ezerrel, kérdezte milyen volt a karácsony, mondtam, hogy milyen, mire ő mondta kedvesen, hogy ó hát ha ezt ő tudja, akkor hozott volna át nekünk kaját. Megköszöntem a kedves gondolatot. Elköszöntünk, mondtam neki, hogy megyek is vissza az ágyba, meg a főbeteghez. Na, telik a nap, már sötét este volt, üzenet jön a szomszédlánytól. Ó hallom beteg vagy. Mi most nem vagyunk otthon, de már délelőtt eljöttünk és a kutya egész nap egyedül volt otthon, ki tudnád engedni, mert még nem tudjuk, hogy mikor érünk haza. A whatsapp üzenete nem tartalmazott olyan szavakat, hogy légyszíves vagy jobbulást vagy szívessen elvisszük ám a Henry-t sétálni holnap, ha ti nem tudjátok vagy á, mit is képzelek. Mondtam, hogy ágyban vagyok, nem tudok átmenni. Válasz: ok.