kisüt a nap, egyből azt hiszem, hogy eljött a tavasz. A nap általában a kert végében megy le, hát most még éppen csak eléri a kertet, úgyhogy ne legyenek nagy reményeim, de minden nappal jobb a helyzet. Egyébként igen, szeretem a telet. Ami itt Angliában amúgy se nagyon van, szürkeség formájában csak, de a hóvirágok meg a hunyorok megjöttek, a boltba a vágottnárcisz, úgyhogy van kedélynövelő szer. Aztán meg, hogy olyan luxusban élek, hogy a héten csak itthoni munkáim vannak, a farmercsaj elhívott kávéra, elmentünk egy farmra, ahova amúgy is régóta bejáratos vagyok, ő meg még nem járt, úgyhogy irány. Ja, meg mert most már kávézó is van ott. Előtte lepasszoltunk egy kocsi göncöt a helyi cseriti központban, egy nagy vidéki kastély maga az épület, eléggé jó helyen, az erdő mélyén, mutogatta a csaj, hogy mindet elhozott, amit az anyósától ők és a gyerekek kaptak karácsonyra. Ejj. Na szóval kisütött a nap, úgyhogy visszavágtam egy csomó páfrányt, meg összeszedtem egy rakás levelet, honnét jönnek ezek még mindig. A tulipánok is mind bújnak, a futórózsát meg nem merem megmetszeni, na de majd utána nézek. Úgy szeretném, ha idén már virágozna.