születésnapját ünneplem én, sütöttem is. Befűtöttem a kandallóba, odafeküdtem elé, olvastam, aztán amikor már nehéz lett a könyv, eszembe jutottak a téli vasárnap délutánok, amikor kint hatalmas hó volt, a mama szobájában a kályha jó meleg, előtte ült, hímzett, hövejit, a mama höveji, tudott, pont olyan szépet, sok szép hímzése volt, őrizte őket, aztán anyám később ezeket piára váltotta, de ezt hagyjuk is, szóval akkor a nagy csöndben voltunk bent, olyan szép emlék, délután még nem kellett félni attól, hogy este részegen jön haza az öregapám, akkor még korán volt ahhoz, talán akkor készülődött még csak a kocsmába, ebéd után. A mamának két születésnapja is van, egy igazi meg egy hivatalos, mert csak egy hétre rá anyakönyvezték, ahhoz képest, hogy megszületett, mert nagy volt a hó. Nehezen viselem, hogy öregszik, az nem lehet, nem lehet, hogy egyik napról a másikra már nem tud sütni, nem lesz több rétes, mert annyira remegős parkinsonos lett. Aztán meg sokszor azon agyalok, hogy mi a szrt keresek én itt, ahelyett, hogy mellette lennék, ha mégis máshogy alakult volna az életem és mondjuk ő most lakhatna nálam .. blablaa, ha így lett volna, ha úgy lett volna, bár még mindig lehet máshogy.