nap annyira feldobós volt, és ha belegondolok csak azért, mert emberek között voltam. Ezer éve hív egy falubéli házaspár, hogy menjek hozzájuk át egyszer kávéra, így aztán mentem, egy icipici házban laknak, én ezt hívom igazán cottage-nak, nagyon pici, de kint van mindenkinek saját sufnija, fűtéssel, mindennel, mint egy szoba, a nő köt-varr (és brutál jól kertészkedik is) a pasi meg barkácsol, mindent. Nem járnak semmi falu rendezvényre, így nagyon-nagyon ritkán látjuk őket, de egyszer lenyomtunk egymás mellett egy karácsonyi vásárt, négy éve, azóta hívnak, úgyhogy most jött el az idő, pont. Ez volt a reggeli kávé, utána dolgoztam, aztán délutáni tea meg egy másik nőnél volt, ő szomszédnak hívom őt is, mert az ablakból látszik a háza, együtt takarítjuk a templomot és beszéljük meg mindig a világ dolgait, na kertészkedésben ő sem kispályás, cserélgetünk növényeket és mindig egy csomó képeslapot vesz tőlem. Most kicsit maga alatt, mert ötven lesz és nehezen veszi be a szervezete, alig akartam hazajönni, csak a haggis meg még mindig nem volt a sütőben, jájj, mert ma Robert Burns-re emlékeznek a skótok. A napot tetőzte egy viber beszélgetés az Erzsinénivel, hab a tortán, cseresznye a torta habján. Az egyenlet annyira egyszerű. Csak gyakrabban kellene gyakorolnom. Fogom is.