boldogság is. Csak most már olyan természetes vagy nem nagy szám, vagyis dehogynem, nagy szám, csak olyan sok mindenben és mindenkiben csalódtam, bennük is, már nem látom őket a habnak a tortán. Szóval leadtam az első, majd kiadásra kerülő anyagomat a country livingnek.  Akár egy napot is eltölthetnék azzal, hogy fürdőzök az örömben és átgondolom és felfogom, hogy ez volt életem egyik nagy álma. (Tavaly előtt felkértek fotózni egy olyan cikket, amit már csináltam valaki másnak, így összevesztünk, nagyon. Csalódtam bennük, nagyon. De felvettem a felnőtt énemet és prezentáltam egy munkát, és egyből lecsaptak rá, itt vagyunk most). Na ez az egész eltörpül amellett mind, hogy jómagam és a lány is, akivel ezen a sorozaton közösen dolgozunk, mindketten magyarok vagyunk. Hát így megy ez. Most, hogy ez megvan, kicsit fura, hogy de hát erre vágytam, akkor most mi? De vannak azért új álmok ám, persze, mindig. A képekről meg időben beszámolok majd, amint lehet.