esélye annak, hogy. Pénteken bemegyek Oxfordba egy virágcsodákat gyártó nővel, hogy egy helyszínt megnézzünk, leendő virágos-fotózásos workshophoz. A helyszíntulajdonossal ő egyeztetett, négyig ott lesz, menjünk csak. Odaérve, az egyáltalán nem szimpatikus személyzet közli velünk, hogy hát a helyszíntulajdonos nincs itt. Na jó, akkor azért most már egy teára leülünk és körülnézünk, a helyszínen, hamár ezért jöttünk be mindketten, faluról.

Hazaérve látom instagramon, hogy egy lap szerkesztője, akivel néha dolgozok  - természetesen nem vagyunk barátok, de baráti alapon, khm, lőjjetek fejbe - na hogy ő is pont azon a helyszínen volt valami megbeszélésen, ahol mi. Az ember még kérdezte is tőlem, hogy vele mentünk-e oda találkozni. Hát mondom nem.

Levelem jön a lap szerkesztője fiútól, hogy lenne itt ez a projekt, amibe szeretne bevonni, és emlékszem ugye, hogy pont együtt voltunk egy helyszínen Oxfordban, hihi, micsoda véletlen (csak mi az emeleten, ő meg lent, raktam később össze) ahol a helyszíntulajdonossal volt egy meetingje és abból ez meg ez lesz majd.

Jófej leszek és a virágos nőnek nem mondom el, hogy a nő amúgy ott volt, csak mással tárgyalt. Szegény még ő érezte szrul magát, hogy berángatott Oxfordba és nem lett semmi az egészből. Dehogynem, elmentem a kedvenc boltomba és járkáltam a gyönyörű Oxfordban, sok okos egyetemista között.