nem lesz fűtésünk, a bojlert cserélik ki, nagyobbra, meg szerdán is lesz valami, akkor a kazánt, ha jól tudom, de szerdán pont a szomszédnéni 90-ik születésnapját üljük a faluházban, citromos és almás sütiket csinálok rá, a skót nő shortbread-et, az amerikai cookie-t, egy helyi meg scone-t. Én dekorációfelelős vagyok, fellógatunk mindenfélét majd a plafonra, meg nárciszokat teszek az asztalokra kis vázákban. Előtte, még holnap, elmegyek a háziorvoshoz, mert az ember addig rágta a fülemet a három hónapja tartó köhögésemre, hogy most már menni kell. Majdnem meg én vittem el őt dokihoz ma este, mert leejtett egy üveg bort, vörös, persze, a konyhakőre, hatalmasat csattant, reméltem, hogy legalább az a rhdt nutellás üveg volt, amit még palacsintanapra vettünk, mert a meghívottvendég úgy kérte, legalább tíz éve nem vettem (vagy ettem) nutellát, veszélyes anyag. Úgyhogy megvagyunk. A hétvégén Londonoztunk, koncert, kiállítás, barátnőzés, sok gyaloglás, kínai újévbe szaladtunk bele, majd közelkeleti rendszámú soha nem látott színű és formájú ferrárikba, ilyen ez a London, eléggé szeretjük. De párja nincs annak, amikor hazajövünk és felszedjük a kutyát, majd az egész vasárnapot ágyban töltöm lábamról ledöntve, de legalább itthon. A jövő héten meg jön a hó. Mégis miért gondolom, hogy bármi is hiányozna az életemből.