lépés, a telefon szerint, mert okos. Még pár helyen fagyos volt a föld, de főleg sáros, a végére nagyon sáros, a kutya fehérből fekete. A szomszéd faluba mentünk át, ahol a templomkert telis tele van nárcisszal, meg is volt a nárciszünnepük a múlt héten, hóban. Baromi jó ez a napi másfél óra, kint, szélben, napban, hogy megtehetem, de hát mozogni meg kell, nem? Ülök a gép előtt naphosszat. El ne felejtsek szemészetre bejelentkezni. Ja, nem vagyok asztmás és tüdőrákom sincs, csak köhögök, de már sokkal jobb, az embert jobban zavarja, mint engem. Mostanában amúgy is úgy veszem észre, hogy bármit csinálok, zavarja. Reggel a pirítósom roppanása zavarta. Kéne neki már pár nap szabi. Mielőtt megműtik a kezét, mert végre brit tudósok három év után bebizonyították, hogy nincs mese, tényleg meg kell műteni és most már kapott is időpontot. Csak három év. Vagy négy. Mi az. Na mindegy, addig még van két hét, meg húsvét, amire megint havat mondanak. Túléljük.