esik, két napja. Első nap még napos, elkaptuk, mentünk sokat. Azóta eső. Ma átvált hóba, remélem. És akkor történelmi pillanat - nekem legalább is - látjuk Edinburgh-ot hóban. Skócia le van maradva hetekkel mindig, itt még nem virágzik annyi nárcisz, mint délen, bár igazán itt az egész kert dolog más. Internet sincs, térerő is ritkán. Ami egész jól hangzana egy nyaralás alatt, de ha az egyetlen másik opció a tévé, folyamatosan, olvasni sem tudok mellette, de ha elvonulok másik szobába olvasni, akkor nem vagyok szociális. Eh. Nincs belőle baj vagy feszkó, de akkor ne jöjjünk ide hat napra és nézzünk tévét folyamatosan. De mondom, ma öröm van, mert a kutyát lepasszoltuk és megyünk Edinburgh-ba, este meg az ember tesójáékhoz vacsorára (bár a tévé ott is folyamatosan menni fog a háttérben, mert kell egy tévé minden helyiségbe, és abból az étkező sem maradhat ki) Nekem nincs bajom a tévével. Nézze meg mindenki azt a műsort, ami tetszik neki, nekem pl. fix mániám a szombat esti skandináv két óra. De az, hogy folyamatosan menjen, csak és kizárólag háttérzajnak, hát na. Nem lehetne zenét hallgatni inkább akkor?

Na befogom. Húsvét van. És gondolok a régi húsvétokra, a gyerekkoriakra, de jó volt. Tegnap finom halat ettem, kedves rokonokkal, ebédre, aztán sokat olvastam a kerttörténetes könyvemet, amikor pont nem ment a tévé, ma meg ha nagyon szakad, kinéztem egy jó kis kiállítást. Úgyhogy igazán nincs panaszra okom. Viszont két napja visszatérő álmom van. Na, az aggodalomra ad okot.