a stressznap. a gyomorgöcsnap. a nap, amikor azt kívánom inkább lenne hétfő. ezen a napon telefonálok haza. de mondtam az embernek, hogy ugye, hogy nincs igazság a földön, amikor úgy érzed, hogy jól vagy és csak elég egy percre anyádra gondolnod és vége a jólétednek és odacsap. igazából már sokat javult a helyzet és már nincsenek pl. rémálmaim. szaromle. de hogy a mama nyugdíjából igya le magát naponta részegre, bocsánat, ezt nem veszi be a gyomrom. és állítólag rákos. biztosan az, mert kapott sugárkezelést, huszonötöt, de tüdőrákra miért kell inni és cigizni? és az orvos ilyenkor nem mondja, hogy bocs, talán nem kéne. ja, mi is mondjuk, de azt a választ kapjuk, miközben fújja ki a füstöt, hogy ő nem is cigizik. vá.

sokszor kapok nagyon-nagyon kedves üzeneteket a képeimmel kapcsolatban. hogy olyan megnyugtatóak és biztosan nagyon szép a lelkem. hát elgondolkozok, hogy tulajdonképpen nem. vagy csak kerestem mindig egy kiutat abból az életből, ami volt, ahol az anyámapám tojtak rám, viszont a mama kertjében és erdőkön-mezőkön valahogy mindig találtam szépet. ki tudja. na mindegy is, letöltöm a mai képeket és dolgozok. könyvre gyúrunk és nagyon szépen alakul. majd elmesélem.