két nap alatt. Irdatlan meleg van. Az huszonnyolc fok. Tegnap egy teljes napfényben fürdő helyen kellett fotóznom, amit elég jól bírtam, de egy ponton azt hittem, hogy kiakadok. A melegre. Aggattunk fel lepedőket a fára, hogy kitakarjuk az erős napfényt, végül persze minden jó volt, csak na, az angol hőség olyan furán meleg. Aztán tizenegy előtt hazaestem, de addigra már jelzett a kocsi, hogy tankoljak. Semmi kedvem nem volt marhafáradtan az autópályán megtankolni, gondoltam, hogy majd másnap reggel. Hazaérve volt még 12 mérföldre elég benzin a kocsiban, de aztán rájöttem, hogy a ma reggeli fotózásom, amire fél 6-ra ígértem odamenni, 21 mérföldre van. Nem vagyok jó matekos, de ezt az egyenletet elég hamar megértettem. Hogy ez nem jön össze. Az ember megnézte, hogy a hozzánk legközelebbi kút 5kor nyit, szuper. 5h20-ra ott voltam és mutatja a srác, hogy 6. Oké. Oxford előtt tudtam, hogy lesz még egy kút az utamon, úgyhogy így mentem tovább, majd a tankjelző ment le szépen, végül már azt mutatta, hogy 1 mérföldet mehetek, de akkor el is értem az a körforgalmat, ahol ez a másik kút van, de hát nem ez is 6-kor nyitott? Na mindegy, megtankoltam. Soha nem hagytam ennyire lemenni, de atyaég, én balek. Aztán végül eljutottam a kertbe, kelt fel szépen a nap, csodagyönyörű, aztán amikor éledt a ház és megjött a "house manager", akkor megkérdezte, hogy mit kérek inni, hozott ki nekem haboskávét (azt kértem, hogy tejeskávét, olyanfélét, amiben több a tej, mint a kávé). Ó micsoda hely ez is, megmondom ám, hogy néha lejönnek a könnyeim, hogy én? Biztosan? Nekem ez jár? Én, ez biztos? Kijött a tulajdonosnő, beszélgettünk egy csomót. Ők már azt hiszem nem is a gazdag emberek kategória, nem is tudom mit mondanak erre. Három kertész. House manager (mi a szrt csinál egy olyan? átveszi a postát a postástól és szortírozza?), két kedves thai lány, amikor először mentem ők adtak teát, ma 110 embert hívtak meg estére egy kis party-ra a pool house mellé, ahol százéves körtefák állnak, amiket csak pár éve vettek, ilyen öreg állapotukban. És mindenki szuper kedves és úgy járok ki-be, mintha otthon lennék (na jó, majdnem). Ilyen helyekre fúj a szél. De olyan jó volt ám hazajönni, alig voltam itthon a héten, takarítani, kertben rendet vágni, elültetni mindenféle jóságot, barnulni tovább.  Az ember meg lábadozóban, és még mindig nem mosogathat, például. Ejjnye.