egy ügyfelem. Dolgozunk sokat együtt, ő talált rám, szerintem azt hiszi, hogy kifogta az aranyhalat, nem tudom, de mindegy, én is örülök, mert jó a téma nagyon és sok sok fotózás lesz. Mint például egy egész napos fotózás egy kertben májusban, azt tervezzük már hetek óta, hát eljött, hogy itt is körbenézzen, hogy miféle kellékeimnek tudnánk hasznát venni. Eleve késett tizenöt percet, de ilyenen én nem akadok ki, bár most tökre ki vannak számolva a perceink, na mindegy, megkérdezett, majd közli, hogy hát ő allergiás a kutyákra. Mondja ezt úgy, hogy neki is van kutyája, pont ezért nem is szóltam neki előre, hogy nekünk is van. Körbejárta a kertet, majd közölte, hogy hát ez igazán nem jön be neki, az én kertem stílusa, ő egészen más (szíve joga!). Majd csináltam neki teát, éppen kínálnám meg valami keksszel, mire előkap egy zacskó zabkekszet a táskájából. Oké, rendben. Aztán elkezdett aggódni, hogy kijön az allergiája, így hazament a gyógyszereiért. Az ember diplomatikusan nem szólt semmit, majd úri módon távozott a kertbe, a kutyával, lenyírták a füvet. A nő visszajött (csak tíz percre lakik), majd folytattuk a megbeszélést, amit előzőleg egyeztetve max fél órásnak képzeltem el. Amikor másfél óra után még itt volt, írtam az embernek egy üzenetet, hogy jöjjön már a konyhába és kezdjen el főzni, könyörögvekérem. Nem volt gáz írnom, mert egyébként is nézegettünk dolgokat online. Igazából egy normális nő és baromira bírom benne, hogy őszintén megmond mindent, pl. közölte, ha vele fogok dolgozni, akkor kutyakötelességem xy-t követni az instagramon. Mivaaaan?

Úszok a mélyvízben. Néha eléggé zavaros, de úszni szeretek, úgyhogy egyelőre bírom. Megyek úszni tovább, az ország két nagyon híres virágosával találkozom, csatlakozok egy kis kurzushoz, ebédre, meg fotóra délután. Még inget is vasaltam hozzá, azám. Csak legyen erőm a maradék lábamat is legyantázni ma este, (mert nem volt elég a gyanta, így félbeszakadt, eh) mert ha nem, akkor a Balaton szörnye én leszek, nem más.