kerekerdeux

csak a klausztrofóbiám

2018. május 06. - nvicka

IMG_0658állít meg attól, hogy anyák napján csúnya bűntényt kövessek el. (nem bírnék egy cellában megmaradni) Mamával sütünk. Gondoltam, hogy majd ketten, kettesben. A mama nem tudja ám meggyúrni, majd hagyd hadd gyúrja kicsit, aztán gyúrd össze te rendesen. Mama teljesen jól gyúrta, tovább tart Parkinsonnal, de ugyanolyan szuper lett. Ne tegyél bele annyi lekvárt. Ne így tedd bele a tepsibe. Ne a tepsinek ezen a felén kezd a sort. Kifolyik majd a lekvár. Zárd le a szélét. Anyu ne úgy nyújtsd ki. Anyu hagyd a Vicát, majd beleteszi a lekvárt, te nem tudod. És ez így, két órán keresztül. Szerencse, hogy a nagykés nem nálam volt. Anyu hagyd, még nem sültek meg. Majd a Vica kiveszi. A tepist ne oda tedd, hanem ide. (fél centire arrébb) Még jó, hogy vannak olyan emberek a világban, akik mindent tudnak és mindent jobban tudnak, egyébként mi lenne velünk? Hogyan sülne meg egy sütemény, hogyan tudnánk borsót ültetni vagy egyáltalán a sírra a virágot hogyan tudnánk odatenni. Áh. Úgyhogy orgona ága. Megyek is, szedek is.

SaveSave

A bejegyzés trackback címe:

https://kerekerdeux.blog.hu/api/trackback/id/tr5518334203

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása