átvészeltem három megállás nélküli napot. Az ember a hős, vacsorával várt minden este, aztán kelt velem négykor minden reggel. Teljesen le is barnultam, de csak a fejem, a két karom és a nyakam, ha rövidnadrágra váltok, az elég vicces. Most pedig elő a képekkel, de legalább már itthon. Itt most jön majd hosszú hétvége, kinéztem egy kiállítást, de először, letakarítottam szépen az asztalomat és egy csodás esküvővel kezdem a napot. Jajj, el ne felejtsem mondani, hogy igen láttam Monty Don-t és kezet fogtam Dan Pearsonnal, beszélgettünk, megköszönte az olasz képeket, a férje még puszit is adott, teljesen szerelembe estem. Majd mesélek erről, arról még.