írásos nyoma valahol, bár az embernek is elsírtam, hogy be vagyok tojva, mint a fene. Egy igenszép kertet jöttem el fotózni, Devonba. A kerttulaj kerttervező a helyi inn-t ajánlotta megszállni. Egy fogadó, lent a pub, fent meg szobák. Na, kiderül, hogy 11-kor ez a pub bezár és a szobák mind üresek, kivéve az enyém. Nincs fürdőm, ahhoz ki kell mennem, ráadásul egy másik pici folyosóra. Ez valami többszázéves zegzugos kis régi fogadó. Egyébként meg jól néz ki. Tv nincs, az nem is köll. Wifi sincs, az kéne. Arra tudok a matávnál menni (na jó, a brit, csak én mindig matávozom). Reggeli nincs, csak 10-kor nyit majd a pub, addig itt egy lélek sem lesz, rajtam kívül. Nekem 4-kor lépnem kell, de majd ha az is kinyit, a helyi kávézóban reggelizhetek. A kert  két perc kocsival, reggel én oda elhúzok és még reggelizni se jövök vissza a faluba, sőt, még kétszer jönnöm kell ebbe a kertbe, de tojom le, keresek másik szállást, sofort. Ha az éjszaka leple alatt nem gyilkol le senki! Na, erre akartam kilyukadni.