bestresszeltem. Jön egy újabb őrült hét. Az ember meg jófej, pakol nekem mindenfélét kis hűtőtáskába, felvágja a dinnyét, dobozba teszi, villát rak be mellé. Tegnap egész nap kimenőztem, barátnős találkozás, nagyonnagyon rég be volt már tervezve, induláskor üzenek, hogy mikor érek haza, belépek az ajtón, kész a vacsora. Ő meg megnézte a meccset nyugiban, meg bevásárolt (mit lehet azon szeretni??), úgyhogy mindenkinek jó napja volt. Ma meg, eljön velem egy nyílt napra egy kertbe, ahova amúgy is rengeteget járok fotózni, de legyen már egy icipici közös program, ráadásul mindenkit ismer ő is, egy falubéli pár csinál cream tea-t meg gin and tonicot, remélem. Én meg hadd lássam a barátnőmet, aki jegyszedő lesz, végre hadd lássam, hadd halljak egy kis emberi szót, olyan jó vele beszélgetni, nem tudom elmondani igazán, annyira értékes beszélgetések ezek, soha nem kioktatós, leosztós, amihez elég sok oldalról hozzá vagyok szokva, főleg otthonról. Na mindegy. Bestresszeltem kicsit, irtóra elfárasztott a múlt hét, holnap újra három órás út előttem, mert megalszom háromnegyed úton, hogy ne legyen túl sok, meg hogy találkozzak egy festő-barátnővel, lássam a stúdióját és a naplementében beszélgessünk Virginia Woolf-ról. Például. Északon holnapra tíz fokkal hűl, mesebeli. Nem akartam útközben megállni véletlenül sem, de most már kezdem magam meggondolni és egy újabb (vagy kettő) falut megnézni a peak districtben. Ha aztán itthon leszek végre, sőt, a svéd boltban dolgozok két napot a jövő héten, na akkor majd jó sok képet teszek fel a blogra. Na, már jobban is vagyok.