az embert tanítom, akkor sem fogy el a türelmem. Huszonharmadszorra is el bírom neki magyarázni azt, amit huszonkettedszerre sem fog fel. Érzem, hogy nem bennem a hiba, hanem ő nem figyel igazán, nem is igen érdekli talán, akkor meg mit erőlteti? Na de csak erőltesse, jót tesz az neki, elmondtam háromszor, aztán magára hagytam, hogy próbálja ő maga. Baromi nehéz az internet, a webshopok hátterében eligazodni, az igaz. De ilyen ez az új világ, haladni köll. Aztán meg, közkívánatra, úgy néz ki, hogy tanítok majd a virágfarmon, ahova járni szoktam mások óráit lefotózni. Igazán lázba hoz ez a tanítás dolog engem mindig, ahogy írom a jegyzeteket, ahogy eltervezem az őszi vasárnap vagy szombat délelőttöt, amikorra ezt tervezzük. Csak félnapos, így majd csak teakávé és süti a tűz mellett, meg sok féle őszi holmi szedegetése a harmincezer négyzetméteren. Így tudom talán legjobban leírni, hogy mekkora a kert. Fürdünk a harmincfokban, de a kora reggeli kutyasétákban bizony benne van az ősz illata. Benne.