az eső és a lehűlés. Ma 11 fokban indultam ki a kutyával, hát furcsa volt. A nap nagyon sütött, nagyon erősen, hazaérve gyorsan levágtam egy kicsit a vadszőlőt a nappali ablaka előtt, mert már bent nagyon sötét van tőle, viszont úgy szeretem, de gondoltam, hogy megelőzöm az embert, mert ha ő vágja vissza, akkor aztán csutkára. Kiteregettem az ágyneműt, nagyon optimistán. Azóta szakad az eső. Végre, végre. Ma éjjel munka, aztán a hétvégén meg összekapom magam a kis francia utamra, ahova hétfőn indulok. Gondoltam, hogy majd a kompra feljárva a kocsival, rám fog jönni a klausztrofóbiám, de már megbeszéltem magammal, hogy nem fog. Mivel reggel 5-re érek át, de a hotelt kettőig nem foglalhatom el, kinéztem Rouen-t, aztán hamar rájöttem, hogy nagyon lefárasztani magamat nem ér, nem túristának megyek, este dolgoznom kell, úgyhogy találtam egy kis château-t, nem messze, szuper kis kerttel, na azt megnézem. Várom is, meg nem is, olyan ez most kicsit.