fel a kezét, aki még ismer egy olyan marhát, aki csak azért levágja saját magának csutkára a haját, hogy mert úgyis kihullik majd a kemón, de főleg azért, hogy sajnálják, mert ő kemót kap. Egy év múlva derült ki, hogy nem is kapott kemót. Eszem megáll, tényleg. Naponta áldom az eget, hogy nem az anyámra ütöttem.

Na majd mesélek szebbeket is. Tegnap a tengeren voltunk, ma délelőtt dolgoztam, aztán vettem pár nárciszhagymát, mert már meg is őrültem volna, ha nem, most meg festek. Égnek a gyertyák, az ember gyártja a vacsorát. Hosszú hétvége van, megfogadtam, hogy nem dolgozok, fejben sem, hanem megpróbálok nyugizni. Már az anyám sem húzott fel, a hazudozásaival is úgy vagyok, egyik fülemen be, a másikon ki, engem aztán nem érdekel már. Ráhagyom. Na remélem megszáradt az első réteg, megyek is vissza festeni.