elkezdtem már írni, de semmi nem lett belőle, pedig itt vagyok, nem ragyogok, de megvagyok. Indulok reggel Derbyshire-be, és ilyenkor egészen görcsbe rándul a gyomorom, jóba ám, nem a munkától, amit ott gyorsan elvégzek majd, hanem hogy jövök-megyek a kis utakon, dimbek dombok között, ami nekem már hegyek, annyira imádom. Maradok is egy éjszakát*, mert hosszú lenne a nap amúgy, így aztán másnap hazafelé elmegyek Chatsworth-be, ha lesz Darcy ha nem lesz. A múlt héten Devon volt, aztán ezután már csak Magyarország jön, de nem is mondom senkinek, csak a mama. Senkimás. Ja, dehogynem, mert megint lejárt az útlevelem, könyörgöm, mindig az utolsó pillanatra hagyom, aztán fizethetek vagyonokat a sürgősségiért. Nem, én nem utazom személyivel, nekem nincs, soha nem volt ilyen újféle személyim. Sőt, még előtte féle sem volt, csak a keményfedeles, de azt meg letagadtam, azt mondtam, hogy elveszett, pedig megvan, őrzöm örökké. Micsoda emlék. De pszt!

*az airbnb-n foglaltam egy szobát. Átküldtem az embernek a foglalást, hogy lássa, hogy hol leszek, mindig mindent elmondok neki, telefonszámokat adok, mindenféle editorok telefonszámai birtokában van, na, de erre mondja, hogy miért egy pasinál foglaltam egy szobát. De hát mondom az nő, nem pasi! De a neve alapján pasi. De mondom a kommentekben meg mindenki she-nek hívja. De ha pasi és she is egyben, akkor meg tényleg nincs min aggódni, nem?