jött a csoda. Ehhez el kell mesélnem, hogy a faluban lakik egy lány, aki neurológus és a mama imádja, baba kora óta ismeri (nem megyek bele, hogy a lány dédszüleié volt a mama telke, meg hogy a lány tesójával együtt jártam iskolába, hogy az anyukájuk pici korukban autóbalesetben meghalt..) Még itt Angliából kértem tőle egy időpontot a magánhelyre, ahol dolgozott, hogy megnézze a mamát, mert valahogy nem állt fényesen a kezelése a kórházi orvosok által. A lányt A-nak fogom nevezni, szóval A. mondta, hogy nem kell bevinnem sehova, majd ő kijön hozzá szerda délután. És hogy ő már nem dolgozik neurológusként, átment háziorvosba, de nem otthon. Jött és egyből levágta, hogy a mama ki van száradva. Hogy rengeteg gyógyszert kap, de mivel kiszáradt, a veséje nem tudja kiválasztani őket, nem jó ez így, azonnal kapjon egy infúziót. Lekaptuk a falról a kedvenc unokatesóm egyik képét, a szögre feltettük madzaggal (amit még vittem innét, hogy majd  fotózgatok a mama kertjében..)  az infúziót, mama keze egyből nem remegett és szépen tartotta, míg lefojt. A. elnézést kért, de el kell mennie a lányaiért az oviba, nem lenne gond ugye, ha már velük jönne vissza, és együtt várják meg, míg lefolyik az infúzió. Visszajött a lányokkal, akik csúcsszuperek voltak, öt és hatévesek, halálos jódumások, azt is tudták, hogy London Anglia és Róma Olaszország. Visszajött, de nem csak a lányokkal. Hozott szobawc-t, pelentát, mama hátára tapaszt, mert az esésnél nagyon beütötte, ágytálat. A. javasolta, hogy mivel a gyógyszerek most a mamának inkább ártanak, ne szedje őket, csak a nagyon alapokat. Komolyan mondom, a sírás határán voltam minden másodpercben, hogy lehet valaki ennyire rendes? Kb 12 gyógyszerről lementünk 3-ra. Már másnap reggelre érezhető volt a változás. Persze először az infúziótól, a gyógyszerek elhagyásától még nem. A. másnap délutános volt, délelőtt intézte a saját dolgait, de basszus volt ideje beugrani a mamát megnézni. Adott neki egy újabb infúziót. Az lecsöpögött, én lekapcsoltam, ő meg munkába menet kivette. Segített nekem a mamát ráültetni a szobawcre, tök jól elbeszélgetett vele. Kérdeze, hogy nem lenne gond, ha beugrana másnap reggel munkába menet, 7-kor, hogy mamától vért vegyen, azonnal be tudná adni a kórházba, mert ha valami nem oké, akkor legalább oda be tudja utalni. Ja, mert ő is levágta, hogy a mama otthon nem maradhat, de azt tudtuk, hogy bekerülni otthonba akár egy évet is kell várni. Ja, ezzel egy időben elkezdett telefonálgatni körbe. Sopronban van egy ápolási osztály, ahol három hónapig lehet maradni, de csak úgy, ha már van igénylésed egy idősek otthonába, de bekerülni oda is, hát nem könnyű, sőt. Teljesen kilátástalan volt a helyzet, de baromira bizakodtam és tudtam, hogy a mama el fog rendeződni és lesz, aki vigyázzon majd rá, naphosszat.