mondjuk otthon, míg itt hear our prayer, de ez a mise semmilyen téren nem fogott meg, kicsit bánom. Legcsodásabb pici templom, a 14. században épült, csoda az egész élület, igazi gyertyák égtek, kedves emberek jöttek. Aztán jött a pap* (vagy micsoda, korábban még őt soha nem láttam) és senki nem tudta, hogy mi merre, miről prédikál, mit magyaráz, ejj. Kifelé menet kérdezte, hogy hogy kerültem ide, ahogy ez itt szokás, a pap áll, a nép megy kifelé, kézfogás, csevegés. A svédlány mellettem, azt mondja nem mert rámnézni, mert attól félt, hogy elröhögi magát, eléggé egy hullámon voltunk a miséről. Utána kávé-süti, kedves dolog. Ez a templom a falunkhoz tartozik, a szembedombon, van pár ház, egy nagy farm és a templom. Néha a kutyával elsétálok oda, főleg nyári reggeleken. Volt pici fagy, a dáliák még csodásak, a krizantémok is, a tupilánokat még nem ültetem, megint jóidő jön, tartom még őket hűvösön. Aztán meg jönnek levágni a sövényt, eltűnik a galagonya, meg egy csomó minden, de lesz több fény.