nap bőgök, minden hülyeségen. Most a tesóm küldött a temetőből képeket, azon is. Előtte mamáról, azon is. Pedig olyan jól van, hálIsten. Anyámról, hálIsten, nem küldött, "a vica egy rohadtszemét, mert amikor itthon volt, a mama kért tőle pénzt és nem adott neki". Hát ilyenek. Én nem is értem, hogy ez neki mire jó. Vagy betudom annak, hogy se agysejtje, se lelkiismerete, se szíve, semmi. Na mindegy, én ilyenen ki nem tudok akadni, köszi, az én lelkiismeretemmel minden oké. Szóval a bőgés, a halottaknapja, mindjárt meg jönnek a gyerekek édességet gyűjteni, a kutya majd ugat, mint egy őrült. Arra várok, hogy csak csönd legyen meg gyertyafény és semmi más. Begyúrtam egy adag mézest, nem karácsonyra, fotós célokkal csak és kizárólag, de azért majd pénteken csomagolok az útra, a barátnőmmel megyünk egy szabadtéri múzeumba, annyira várom, eleve, hogy találkozunk ezeridő után, meg hogy szabadtéri múzeum, a kedvencem, egy kis kultúra, azokból az időkből, amikor még tudták, hogy az mi. Na begyújtom a töklámpásban a gyertyát..