kerekerdeux

a munkahelyemen

2018. november 24. - nvicka

a fő gond az volt velem, hogy nem mondtam nemet. Vagy csak ritkán. Először is a munkakörből kifolyólag, furcsa is lett volna mindig nemet mondani, másodszor meg bocs, ilyen a természetem, tökre szeretek nem nemet mondani és másokon segíteni és megoldani lehetetlen helyzeteket. Ezt megbeszéltük, hogy miért nem jó ott a munkában. Viszont a magánéletemben meg néha ez átmegy balekbe, elég rendesen.

Egy óra múlva indulok a karácsonyi vásáros standomat megcsinálni, kicsit sík vagyok, mert este meg egy születésnapot kell fotóznom, minimális fényben, hogy a rossebnek vállalok el ilyeneket. Szóval van idegállapot, ja, miközben az ember megjön a patikából és magyarázza, hogy nézd meg, ez a brexit, már a rendes gyógyszeremet sem kapom, csak kisebb kiszerelésben, meg ezekek mik? Ezek is új gyógyszergyártótól vannak, na ilyen eddig nem volt, ez is a brexit. Mondtam neki, hogy legalább a hétvégére nyugodjon le (eléggé megviseli ez a brexit dolog megmondom őszintén)

Na. Nagyon szeretem a kovászos kenyeret. Tegnap délután beállít a szomszéd csaj egy kovászos kenyérrel. Gyönyörűség. Mondja nekem, hogy a kisvárosunkban süti egy lány, lehet tőle rendelni, kérem-e ezt. Mondom hát persze. Mivel tartozom? Semmi, semmi. Hát én meg örültem, meg hát azért zavarban is voltam, de hát jóvan, egy kenyeret kibír ő is. Aztán egyszer csak, te Éva, ha átküdök egy file-t, azt ki tudnád nekem holnapra nyomtatni? Hát perszeee.. Na mondom hoppá, kiugrott a nyúl a bokorból, egyébként ez nem hozott volna nekem kovászoskenyeret.

Szóval mindjárt menni kell a vásárt elkezdeni összerakni, a szomszéd csaj egyébként a főszervező, de árul is, koszorúkat, ahhoz kell neki a poszter. Pár órája már ráírtam, hogy küldje már a file-t. Na megjött a levél, amiben két file lapult. Az egyik, amire megkért, de a másik, bájdövéj, ezt 20 példányban ki tudnám neki nyomtatni még mellé? És ekkor jött be az ember és mondja nekem, hogy és persze te megint nem mondtál nemet. De hogyan a pcsába, amikor mindjárt menni kell, szerencsétlen hol tudná máshol kinyomtatni, mondom én. Nem tudom, hogy ez már a balekság kategória-e, de ha beállít egy jó barátnőm, akkor én nekik bármit, még százpéldányban is, de tudom, hogy ez a csaj csak akkor jön, ha kell neki valami, tehát akkor mégis balekság.

Na megyek pakolok, hozzak már képeket, van minifenyő is, üvegben, az erdőben húztam ki, a fenyő gyökere nem megy mélyre, kicsit skandinávos lesz a standom.

A bejegyzés trackback címe:

https://kerekerdeux.blog.hu/api/trackback/id/tr6018334345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mesemondo 2018.11.24. 17:08:10

Ebben a témában (nemet mondani) nekem óriási segítség volt Henry Cloud és John Townsend Határaink című könyve. Keresztény szerzők, de ha ezt félreteszed, amennyiben ez a része nem érdekel, szerintem kifejezetten hasznos. Mióta alkalmazom a könyvben tanultakat, amik egyébként a belső meggyőződésemet erősítették meg, csak kellett egy lökés, hogy ki is tudjam mondani, szóval azóta, meg amióta konfliktuskezelést is tanulok, egészen más a világ. Elképesztő nagy szabadság úgy élni, hogy nem mások használják az energiámat, hanem én magam.

eva_nemeth 2018.11.25. 05:53:00

köszönöm szépen, hűdejó! már meg is találtam és alig várom, hogy elolvassam.

Nyirati Rita 2018.12.01. 07:18:05

persze, igazad van. csak közben meg azt is érzem, hogy érezte ő is ezt a dolgot, ezért már eleve kenyérrel ment, hogy meghálálja. nem volt jó a felütés, fordított sorrendben elegánsabb lett volna, de ezt meg neki kell még tanulnia .... (nem szoktam ennyit kommentelni, de most pihenek 20 percet - a blogoddal - és egyből úgy éreztem, folyik az ész a fejemből)
süti beállítások módosítása