bújik a hóvirág, a fehérje is látszik már, őrület. Igaz, hogy a minap vettem én is, előre ültetettet, alig bújósat, hogy majd itthon januárban virágozzon szépen, a konyhaablakban vannak. És akkor most be is fejezem egy időre a képernyőzést. Elkültem egy utalványt, egy fiú a párjának vett egy egynapos oktatást velem, hogyan kell ezt mondani? El is szállásolom, mert messziről jön. Nem ismerem személyesen, csak emailből, mert szoktam neki egyébként is segíteni, fotóskérdésekben. Így meg aztán lesz egy csomó időnk mindenre. Milyen kedves dolog ez? Az ember is kérdi tőlem, hogy mit szeretnék. Én nem is mondtam, hogy Észtországban egy hétvégét vagy Stockholm, ezeket már én nem is mondom, úgyhogy születésnapomra egy mozit kértem. Mozit nem kaptam, de elvitt vacsorázni, viszont azt nem kértem, mert nekem nem megy felfogni azt, hogy egy vacsorára elköltünk annyit, amivel egyébként a heti kajakészletünket fedezzük. Namindegy, nem szóltam semmit, örültem, megköszöntem. A kaja egyébként jó volt és a kiszolgálás is csuda és a kandalló mellett volt az asztalunk. Karácsonyra mit szeretnék? Hogy menjünk el egy napra valahova kettesben, pl. Bath. Olyan régen voltunk. Mondjuk pirospont, mert megkérdezte a kutya szokásos hotelét, hogy tudnák-e egy napra fogadni az ünnepekközött, de nem, tele, éjjel nappal teltház. Sebaj, így is elmegyünk valahá, kutyabarátabbra, de a zoknit meg a térképet meg a könyvet, amit még a Jézuskától kaopk, elfogadom. Letettem az oroszokat és kicsit lájtosabb könyveket olvasok az ünnepek alatt. Hóvirág, lájtoskönyv, menjen le aztán ez az év. A jövő év odacsapós lesz, előre érzem, nagy dolgok fognak történni.