felejtem el kicsit, hogy hétfő van-e vagy csütörtök vagy mi. De nem is fontos. Kenyerünk egyébként is van, most megyek még egyet elhozni, mert a lány üzent, hogy lesz neki még ma húsz, kellene-e egy belőle. Nincs nagyon semmi különös, még pakolok egy kicsit - tegnap nekiestem egy könyvespolcnak, ami a kertes könyveim - elkezdtem összerakni egy charity shop könyveskupacot, amit majd beviszek januárban. Mire kérdi az ember, hogy ez jó, de mit gondolok, mit hoz a Jézuska? Persze hozzon, attól még van, amit elosztogathatok, régebbieket, nem? Kaptam egy gyönyörű Andersen mesekönyvet, ez egy csoda, ez a könyv. Maga fizikálisan a könyv is, a mérete, a papír, az illusztrációk meg, álom. Ajánlom mindenkinek. Szóval pakolászok, süt a nap és virágzik a hóvirág. Tegnapelőtt két órát kint voltam a kertben, az is de jól esett, a hunyorok is próbálnak már kivirágozni, na de ők még tényleg várjanak. Szóval eléggé kedvesnyugodt a karácsony. Éjjel sírok egy sort mindig, de olyan az élet, amilyen, meg kell tanulni vele, benne élni.