a legeslegjobb ajándékomat, ami ezt a könyv volt. A magyar verziót mutatom, mert szerencsére van az is neki. Ezt is mesemondó ajánlotta nekem, amiért örökre hálás leszek. Már jó rég el kellett volna olvasnom. Sőt, még annál is régebben. Nem lehetne kötelező olvasmány, ha nem is gyerekeknek, de pl szülőknek? Olyannyira belejöttem, hogy már napok óta nyomasztott egy dolog, amiben máig döntést kellett hoznom. És hoztam és ügyesen, ami a szívemen, a számon, megmondtam. És azt mondtam meg, amit én akartam, nem azt, amit ők akartak volna hallani. Hú micsoda érzés! És így haladok szépen előre.

Rengeteg szomorúságot láttam az ünnepek alatt, pedig nem is mentem nagyon kivül a családi-baráti körön. Egy csomó minden könnyebb lenne mindenkinek, ha nem más problémáját venné magára, mondom én ezt már, marhaokosan.

Tegnap bementem Londonba, találkozni a francia barátnőmmel meg a pasijával, mert itt töltötték a Karácsonyt, ma meg itthonról ki se húzom a lábamat, max a kertig. Pont kell nekem ez a kettősség, rájöttem. Holnap a kedvesangol barátnőmékkel megyünk kutyasétára, aztán ebédre, jöhet is az új év, várjuk.