egy hetvenes éveik elején járó pár. Állítom, hogy aktívabbak bárkinél a faluban. Alapból négy gyerek és tizenegy unoka ad nekik elfoglaltságot, de sokat járnak csak úgy maguktól is ide meg oda. Pl. a néni énekel egy kórusban, Mozart és Handel, nem akármi, el is vittek az éves koncertjükre. Eredetileg úgy volt, hogy a néni elmegy délben, főpróbára, aztán mi majd a bácsival megyünk utána este, útközben felvesszük az egyik lányukat és az egyik unokát, majd én a nénivel jövök haza a koncert után. De amikor átmegyek este, hogy indulunk, látom ám, hogy a néni kocsija otthon van. Mire a bácsi: reggel a Liz elment a faluvégén gereblyézni meg égetni, én addig írtam a TS Elliot dolgozatomat, mondom akkor inkább elviszem én Etonba, annyival több időt tudunk együtt tölteni. Szinte el is érzékenyültem, ahogy ezt mesélte. Sokat beszélgettünk a kocsiban, a TS Elliotról is, meg a dolgozatáról, amiben nem tudja a dőlt betűket kiszedni, meg dupla sortáv kell, de nem jön rá, hogy hogyan kellene, a múltkor is olyan sok pontot levontak tőle, mert formailag nem volt rendben a beadandója. Na hát mondom, emberére akadt. Át is jött. Csodálat tényleg. A bácsi rákos, de nem agresszív rák, él vele (egyébként orvos volt), folyamatosan koncertek, színház, ide nyaralás, oda, alig vannak itthon, de ő most beíratkozott az oxfordi egyetemre és irodalmat tanul. Meg word-öt, persze, ha az is kell hozzá, nincs mese. Olyan sokat kapok tőlük, hogy el sem hiszik.