az az egyik fő terv, hogy többet tanítok majd, mert tanulni jó. Meg tanítani is, részemről. Tavaly tartottam a virágfarmon (ahova sokat járok csak úgy amúgy is) egy kis félnapos oktatást, szuperjól sikerült, nagyon élveztem, de a visszajelzések szerint is nagyon jó volt. Innét valahogy elment a hírem egy írtó nagy és híres és bió és felkapott helyre a Cotswoldsban, ahova aztán a múlt héten elhívtak egy személyes találkozóta, hogy megbeszéljük, hogy mit adhatnánk egymásnak. Te jó ég, hogy én mit keresek ott, egyáltalán ééééén, hogyan kerülök egy ilyen helyre, ahol ha nem is mindegyik, de majdnem minden második autó landrover és minden irdatlanul drága és egyáltalán. Amikor már ott voltam és körbejártam (meg miután ittam egy jó teát), már egészen elememben éreztem magam és alig várom, hogy tanári titulusban visszatérjek. Májusban lesz az első,  aztán meg még ki tudja, gondolom azt is megnézzük, hogy mennyire vevők erre a népek.

A hétvégén egy naaaagyonhíres kertész volt nálunk, a párjától kapott egy napos tanítást velem, de mivel messziről jött, itt is aludt. Ez nem jár az órával, de icipicit már tartottuk a kapcsolatot és éreztük a passzolást, így felajánlottuk, hogy itt is megszállhat, ő pedig elfogadta. Annyira élvezem, hogy minden óra más, minden ember más, mindenki máshogy fog fel dolgokat, de mindenki tanulni akar valamilyen formában és ez szerintem csodálatos. Én részemről most újra előveszem a svédet, mert egy kicsit hanyagoltam, meg talán megpróbálom a dánt is, jó lenne még egy kis történelem, de valami kreatív is. Az a jó, hogy minden itt van, előttünk, csak el kell fogadni.