tegnap este kezdte. Én izgalmamban alig aludtam, az ember meg azért várta, mert akkor nem kell bemennie az irodába, mert a hótól itt félnek ám rendesen, főleg a munkáltatók. Meg is jött a hó, most is esik, szép péntek délután, takarítok, barátvendégek jönnek, alvósok, aztán meg pakolok, mert húzok Belgiumba egy pár napos munkára. Hova tűnt a január, megmondani nem tudom. Talán még nem volt soha ilyen január az életemben, munka munka hátán, rohanás ide, menés oda, kocsiba be, kocsiból ki, csodaszép helyeken jártam, rengeteg érdekes emberrel ismerkedtem meg, legtöbbjük nagyon inspiráló, volt pl. egy fotóalanyom, egy volt IT-s ember, mindig ezt csinálta, nem kispályás, egy nagy filmes cégnél, aztán egyik nap jött a leépítés. Azóta szobrász, de valami brutálisan ügyes, ha nem mondja, el nem hiszem, hogy nem mindig ezt csinálta. Ki tudja, hogy kiderült-e volna valaha, ha nem rúgják ki. Most van egy ilyen projektem (teljesen szabadidős), hogy 40 művészt fotózok le, itt helyben, a java még most jön. Ebből gondolom, hogy a február sem lesz éppen unalmas. Olyanokat nem is mondtam, hogy a márciusi country livingben és a márciusi house&gardenben (Kata, figyeled?) is van egy-egy általam fotózott anyag, a country livinggel napi kontaktus van már, de már ez is olyan természetes. Új álmokat gyártok most, vagyis egy folyamatosat, de most rákapcsolok, alaposan kitalálom, fejben felépítem, majd háromdében is megvalósítom a gyümölcsöskertemet.