azért mentem a városban, volt pár hivatalos elintéznivaló, ilyenkor mindig  lejárom a szentgyörgyutcát, az újutcát, a templomutcát, ezeket mindig, aztán irány a fekete cédrus, kértem, hogy legyen kortárs, legyen magyar, mondta, hogy dragomán, de mondtam, hogy azon már túl vagyok, míg nem lesz új könyve,  hát akkor a Tompa Andrea Fejtől s lábtól, ezt mindig szeretettel ajánljuk, nézzen bele. Nem is kellett sokat gondolkoznom. Még picit beszélgettünk Weöres Sándor könyveiről is. Fura ez a Sopron. Nincs egy ismerős arc, de olyan sincs, hogy nem ismered, de szoktad mindig látni és úgy érzed, hogy ismered. Telis tele autóval, rengeteg új házzal, lakóövezetek, tömegek. Miközben meg olyan pici lett.