hogy a bőgésrohamot letudtam vasárnap, hétfőn aztán mindent megoldottunk és ma már csudaszuper lesz minden. Aha. Szóval tegnap jöttek a rokonok, anyám tesója és családja. Értelmes, normális, rendes szívvel rendelkező emberek. Kiugrasztották a nyulat a bokorból és mondták anyámnak, hogy megveszik anyám részét mama házából, ami már most is az övé nagyapám után, az jó-e neki. Hát anyám szeme egyszerre felcsillant, hogy az szuper, hát persze. De akkor ő haza se viszi a mamát (ami azt jelenti, hogy nem rángatja ki a napi huszonnégyórás felügyeletből, ahol rendesen táplálják és normálisan tud végre aludni) Éljen! Minden csoda három napig tart, néha addig sem. Ma anyám, a rokonok háta mögött persze, hogy ezek a szemetek mit képzelnek, ő nem hülye, nem adja oda a házrészét ennyiért. És akkor én most adjak neki 70 ezer forintot, mert neki annyi kell és kész és egyébként is a keresztanyám (tesója) megígérte neki*, hogy én ma adok neki pénzt. Anyámnak hetvenezret nem tudtam a táskámból kirántani, de mondtam neki, hogy igen, a számlákat átvállalom, mert én nem vagyok olyan szemétláda, mint te, hogy egyszer kértem tőled ötezret és azt sem adtad oda, pedig milliók voltak nálad akkor még kápéban. De neki az nem elég, neki meg is kell élni valamiből. Hát mondom te, én a pénzt úgy szedem össze a virágföldön (hát mondjuk kb ez elég jó hasonlat, haha) Na, de neki akkor is adjak pénzt, mert csak egy ezrese van. Pár napja kapta meg a mama nyugdíját. És hát ugye nem lenne jó, ha kikötnének valamit a házban? Hát bocs, hol nem érdekel, nem lakik ott senki, csak te, még jó, hogy az anyát úgy gazdálkodott a nyugdíjából, hogy még tett is félre, neked meg egy hétre sem elég az a pénz. Hát én higgyem el, hogy ő már tett volna félre, de a betegsége miatt nem tudott dolgozni. Mondom az elmúlt mondjuk negyven évben? Megmondjam hány ház árát szórtad el? De mondom tudod mit, bele se megyek, ezt már visszacsinálni nem lehet, de jajj ha egy forintod lenne minden alkalomért, amikor lehülyézted a mamát, hogy nem költ soha semmire és félreteszi a pénzt, apám gazdag volnál. Széttép az ideg. Néha már azt gondolom, hogy én vagyok a nemnormális ebben a történetben. Jogászkeresés, mamát gyámság alá venni, ez lesz a következő föladat, nem adjuk fel.
*ja, hihi, mivel már senki nem dől be anyámnak, felvették az egész tegnapi beszélgetést, csak anyám még nem tudja. Majd megtudja.