ragyogó nőnapot, mindenkinek. Úgy döntöttem, hogy ma csak levelekre válaszolok és számlákat fizetek be és ülök a gép előtt, a háttérben meg szóljon valami kellemes, essen az eső, a kutya szuszogjon mellettem. Vendégeink bementek Oxfordba, ott sok jó helyre lehet menni esőidőben is. Elképesztően hosszú hét volt ez. Igazából egy munka viselt meg egy kicsit. Annyira nem szeretem, amikor valaki nem egyenes és kér valamit, de ő se tudja, hogy mit, aztán amikor adod, akkor ja, de hát nem ezt kértem. Nagyon röviden. De elég sokat fejlődtem, baromi jól tudom kezelni ezeket a dolgokat, mármint nem idegeskedek már annyit, s bár bosszant, ügyesen meg tudom mondani, hogy nem, meg hogy nem is azt mondtad, hogy fehér, akkor most miért kérsz fehéret. Valami ilyesmi.

A művészes projektem is tök jól halad. Megint egy rakás fantasztikus emberrel ismerkedtem meg. Szóval úgy döntöttem, hogy amikor a kiállításom megnyitója lesz, az összes művésszel és az általul meghívott szűk körrel, na akkor mondok egy beszédet. Hú, bele se gondoltam, amikor ezt kimondtam, de most már nincs visszaút. Talán nem fogok annyira izgulni, mint a Bárdos féle módszertanvizsgán. Egészen biztosan nem.