mindjárt itthon az ember. Elszaladtak a napok, meg se álltam, a ma is ez, sűrű sűrű minden, de annyira elfáradtam, hogy minden este 9kor kidőltem és önállóan elaludtam. Régen, amikor az ember nélkül aludtam, csak forgolódtam, soha nem sikerült rendesen aludnom. De most ez is ment. El is mosogattam. A szemetet is kivittem. Ki is mostam (na jó, azt amúgy is én szoktam) A füvet is lenyírtam. Nem töltöttem órákat a konyhában főzéssel, mondjuk nem is ettem szinte semmit, pont ezért vagy emiatt, meg a böjt is, egyébként. Böjtölök. A kosztpénzt elvittem a kertészetbe meg a virágoskertbe, hát hogy futotta volna még abból bármire, tej van, tojást meg kaptam egy fotózott családtól, a tyúkok bejöttek a műterembe is, csodatojások. Olyan csodás emberek voltak a hétvégémben, ez a tyúkos család, szülők festenek, a lány keramikus és illusztrátor is, a házuk, mint egy hobbit lak valami meséből, aztán egy lány, aki a firenzei művészeti akadémián tanul, de komolyan, hogy egyáltalán mi tehetség kell ahhoz, hogy oda valaki bekerüljön, aztán a főkedvencem tegnap, ő is illusztrátor, aki mutatja nekem elvarázsolós munkáját, látod, én úgy döntöttem, hogy a szépet mutatom meg inkább a világból. Sok jó energia. Ha az ember itthon van, akkor is ugyanezt csináltam volna ám, csak akkor lett volna normális főtttétel is. Viszont a kenyér nem lett rossz, de ezt az egészet átpasszolom az embernek, teljesen neki álló feladat lesz ez.